2010. 04. 07.

Győztest hirdettek a miskolci villamospályázaton, és most drukkolnak, hogy a vesztesek ne támadják meg az eredményt, ahogy Debrecenben történt. A három nagyváros közül csak Szegeden vannak - most már - sínen a fejlesztések.

Még a múlt hét elején is a februári kocsonyafesztivál volt a fő hír a Miskolc Városi Közlekedési Zrt. (MVK) projekthonlapján, pedig szakmai körökben már rég nyílt titoknak számított, ki nyeri a cég közbeszerzési tenderét 31 csuklós villamos vásárlására. Nem volt nehéz a jóslás, hiszen pályázatuk beadásakor a versenyzők egymás jelenlétében ismertetik ajánlatuk legfontosabb elemeit. Elsőként mindjárt az árat, amit az MVK 72 százalékos súllyal ígért figyelembe venni. 

Az AnsaldoBreda 67,5 millió eurós ajánlata kimagaslott – vagy, ha úgy tetszik, kialacsonylott – a különben 71–73 millió eurós mezőnyből, így nem meglepetés, hogy a múlt csütörtöki eredményhirdetésen az olasz cég lett a győztes. Arra az esetre, ha vele nem sikerülne szerződést kötni, a biztonsági játékra törekvő miskolciak ezüstérmest is hirdettek a három héttel korábbi debreceni nyertes, a spanyol CAF képében. Más kérdés, hogy ő sem érezheti magát nyeregben, hiszen a cívisvárosban vesztes pályázók megtámadták az eredményt a Közbeszerzési Döntőbizottságnál (HVG, 2010. március 20.), amely a szerződéskötést sebtében megtiltotta. Végleges verdikt lapzártánkig nem született.

A három villamosos vidéki város illetékeseinek három éve súgták meg, hogy érdemes rástartolniuk az EU-támogatott közlekedési operatív program pénzeinek egy részére. Bár a budapesti közvetítéssel érkezett brüsszeli biztatás elsősorban új villamosvonalak építésére szólt, Miskolcon, Szegeden és Debrecenben úgy találták, elég bajuk van a régiekkel is – inkább azokat próbálnák rendbe tenni.

A leginkább Brüsszel-konform programmal Debrecen állt elő: a mai egyetlen vonalból kiágazva kiépíti a villamosvágányokat az Újkerti lakótelepig. De az új, 2-es járat járműigényére hivatkozva vásárolt szerelvényekkel a cívisváros egyszersmind megszabadulhat mai villamosparkjának legproblémásabb darabjaitól, az – 1961–1970-ben a BKV-előd Fővárosi Villamosvasút műhelyében, majd 1969–1978-ban éppen Debrecenben gyártott – FVV-csuklósoktól. Szegeden szintén építenek 2-es vonalat, de ott a meglévő pályákat is – az 1-esét teljes egészében, a 3-asét és a 4-esét közel felerészben – felújítják (lásd táblázatunkat). A 3 kilométer hosszú új trolivonalat is tervező csongrádi megyeszékhely a villamosszerelvények vásárlásában volt szerényebb: az elaggott FVV-csuklósokat a – már exportra is dolgozó – házi műhelyükben újjáépített és korszerűsített huszonéves cseh Tatrákkal cserélik le. A legnagyobbat Miskolc merte álmodni. A várost kelet–nyugati irányban átszelő 1-es vonal vágányait az utolsó centiméterig újjáépítik, és három megállónyival megtoldják, miközben az MVK összes villamoskocsiját újakra cserélik.

A járműtenderek első fordulója mindhárom városban fiaskóval zárult. A pályázók ugyanis, nem tudván, hol áll meg a forint tavaly év eleji rohamos romlása, megfizethetetlenül magasra lőtték be az árat. A megismételt tendereket, külön engedéllyel, már euróban írta ki a három város. Debrecen négyszer is újrázott, Miskolcon most a második pályázat sikerében bíznak, Szegeden pedig már 2009 őszén kihirdethették, hogy a lengyel Pesa a nyertes.

A bydgoszczi Pesa cégnek még csupán néhány tucat villamosa fut, kizárólag lengyel városok utcáin. Főleg ezért kínálta extra olcsón, a Debrecenben győztesnek nyilvánított CAF 2,45 és a Miskolcon befutott AnsaldoBreda 2,18 milliójával szemben 1,78 millió eurós darabonkénti áron a Szegednek szánt szerelvényeket: külföldi referenciát akar magának. A cég egyébként, bár a villamospiacon újonc, egyáltalán nem kezdő: másfél évszázados múltjával a legrégebbi és a legnagyobb lengyel vasútijármű-gyártó és -javító.

„Kifejezetten bátorítottuk az indulásra a kelet-közép-európai gyártókat – mondta a HVG-nek Dózsa Gábor, a Szegedi Közlekedési Kft. igazgatója. – Többük is tudja ugyanazt a minőséget, mint a nyugati cégek. Miközben az utóbbiaknál, kis vásárlóként, az igazi döntéshozókkal nem is kerülhetünk kapcsolatba, a feltörekvő gyártóknál meg tudjuk beszélni a főkonstruktőrrel, mire van szükségünk. Elértük például, hogy a Pesa szegedi villamosaiban ugyanaz az elektronikai rendszer legyen, mint amit mi is beépítünk az általunk felújított járművekbe.” A megállapodás szerint a szegediek rendszeresen ellenőrzik a bydgoszczi gyártást – Tomasz Zaboklickinek, a Pesa elnök-vezérigazgatójának sajtónyilatkozata szerint máris olyan szigorúan, amilyet más megrendelőjüktől még nem tapasztaltak.

Kérdés, hogy a miskolciaknak lesz-e lehetőségük hasonló szigorra az AnsaldoBreda háza táján. Talán nem lenne haszontalan, a Miskolcra is nevezett Sirio típusú tujákkal ugyanis több városban is bajok vannak, a tervezettnél többet állnak meghibásodás miatt (lásd Referenciajáratban című írásunkat a 86. oldalon), és a nápolyi gyártónak állítólag a szállítási határidők betartása sem erőssége.

Utóbbi azonban nem kizárólag délolasz sajátosság. Szegeden körülbelül két hónapos csúszásban van az 1-es villamos pályájának rekonstrukciója, mert a télen gyakorlatilag állt a munka. A városházi ellenzék szerint nem a zord idő okán, hanem az építő konzorcium helyi tagvállalata, a Szeviép Zrt. fizetésképtelensége miatt. Mindenesetre múlt pénteken a HVG munkatársa a két kérdéses szakaszon összesen 136 dolgozó-dolgozgató munkást számolt össze; ez, ha nem is hadseregnyi létszám, korántsem arra utal, hogy félbe akarnák hagyni a munkát.

Miskolcon még a nyomvonal is csupán hivatalos, de nem feltétlenül végleges. A mai diósgyőri végállomás után az út annyira összeszűkül, hogy egy 200 méteres szakaszra szinte cipőkanállal kell bepréselni az új vágányokat. A probléma már három éve ismert, a szűkületet az útban lévő házak – városházi hírek szerint néhány tulajdonos irreális követelései miatt akadozó – kisajátításával óhajtják orvosolni. Holott megoldást jelenthetne például a budai tervekben sokat emlegetett vágányfonódás is, amikor az ellentétes irányba menő sínek csak egysávnyi helyet foglalnak el (ha két villamos jön szembe, az egyik megvárja a másikat).

Forrás: HVG.hu, Szerző: Muck Tibor